A türkiz átlátszatlan réz, alumínium-foszfát tartalmú ásvány, amely (türkiz)kék, kékeszöld és sárgászöld gyönyörű árnyalataiban fordul elő. Nevének eredete a francia turquoise szó, ami magyarul török követ jelent, hisz török kereskedők által jutott el Európába. Porózus szerkezete miatt nem bírja a közvetlen napsugárzást, így figyeljünk arra, hogy ne érje napfény hosszabb időn keresztül, ugyanis színe megfakulhat, a kő pedig törékennyé válhat. Másik elnevezése a kallait. A legismertebb lelőhelyei a Közel-Keleten (Irak, Irán), Egyiptomban, Lengyelország és az USA területén található. Gyakran felszíni vizek mentén, alumíniumban gazdag üledékes kőzetekben keletkezik kalcedon és opál kíséretében.
A legrégebbi lelőhelyek Egyiptomban találhatók, az innen származó köveket egyiptomi (alexandriai) türkiznek is nevezik. Ékszerekben, disztárgyakban használják fel ezt az ásványt régen és ma is. Az egyiptomi fáraók sirját, máshol a főemberek temetkezési sírhelyét is ezzel az ásvánnyal díszítették.
Perzsiában is már időszámításunk előtti időkben kezdték el bányászni. Elterjedt a perzsa türkiz elnevezés is, ami viszont sok esetben nem a türkiz származására, hanem a minőségére utal. A prezsa türkiz sötétkék színű, átlátszatlan és rendkívül tiszta.
Számos babona kapcsolódik ehhez az ásványhoz, így például az indiánok nagyon erős varázskőnek tartották, a Nagy Égi Atya tiszteletére amulettet készítettek belőle, s azt gondolták, hogy a türkiz viselőjétől távol tartja a betegségeket és a szellemeket. Más népeknél aza hiedelem terjedt el, hogy a kifakult türkiz jelzi a betegséget vagy a fenyegető sorscsapást. A középkorban szerelmes párok ajándékoztak egymásnak türkizt, hogy ez által védjék meg a szerelmüket a negatív befolyástól.
Az ezoterikában kiváló meditációs eszköz: segíthet ellazulni és kapcsolatot teremteni a fizikai és éteri világ között, általa magasabb szellemi tudáshoz juthatunk. A türkiz kék színével nyugtat és harmonizál, eloszlatva a félelmet, szorongást, támogatva így a kreativitást és a tetterőt.
