A csakra szanszkrit eredetű szó, magyarul kereket jelent. Elnevezésének eredete a tisztánlátókhoz köthető, akik szabad szemmel is képesek voltak látni az emberi aurát és a csakrákat, mint örvénylő energiaközpontokat. A buddhisták örvénynek, forgatagnak is nevezik, ugyanis a csakra a kerékhez hasonlóan forog: ha iránya az óramutató járásával megegyező, akkor energiát vesz fel, míg ellenkező irányú forgás esetén környezetének energiát ad le.
A csakrák a gerincoszlop mentén csatlakoznak testünk energia- és idegrendszerére, ellátva azon keresztül energiával a szerveket, szöveteket, sejteket. A hinduk szerint az emberi test 7 fő csakra (energia) központot rejt magában, melyeket a nádi (életerőt szállító csatorna) köt össze. Mindegyik csakrához egy-egy szín köthető, mely megfeleltetés egyrészt rámutat a színekhez hasonlóan a csakrák összetett jelentéstartalmára, másrészt utal az adott csakra műkődésére leginkább jellemző szín általi reprezentációra.
A 7 fő csakra (a farokcsontól kezdve egészen a fejtetőig):
- Gyökércsakra
- Szakrális (nemi) csakra
- Napfonat csakra
- Szívcsakra
- Torokcsakra
- Homlokcsakra (harmadik szem csakra)
- Koronacsakra
7 csakra karkötő
