A borostyán vagy borostyánkő fosszilis megkövesedett gyanta, szerves ásványok keveréke. Képződésének korát kb. 40-50 millió évvel ezelőtti időszakra teszik. Az őskori tűlevelű erdők fái által termelt megkövesedett gyantába különböző zárványok, szerves eredetű anyagmaradványok kerültek, melyek különleges színvilágot, és egyedi értéket adnak ennek a kőnek. Szerkezete amorf, nem kristályos.
Felhasználása és ismertsége az őskorig nyúlik vissza, amikor szobrok, nyakékek és kisebb dísztárgyak készítésére használták fel, majd elkezdtek vele kereskedni. Az ókori Egyiptomban felhasználásával már amuletteket is állítottak elő, s hiúzkőnek is nevezték, összefüggésbe hozva a hiúz megkövesedett vizeletével. A piramisok feltárásakor több alkalommal találtak a járatokban borostyánból készült gyöngyöket is.
Az ókori görögök és rómaiak körében és népszerű és ismert ásvány volt, így például számos utalást találunk rá az Odüsszeiában is, illetve a Római Birodalmon belül az ókor utolsó időszakában létrejött a borostyánút, mely a mai Magyarország területét keresztül húzódott. A görögök és a rómaiak már kelyheket, edényeket és különböző ékszereket készítettek belőle, és gyakran kombinálták az arannyal. Értéke az ókorban és a középkorban nagyon magas volt, egyrészt nagy gyógyító erő tulajdonítottak neki, másrészt pedig azt tartották róla, hogy viselőjétől távol tartja a gonosz szellemeket és démonokat. A kínaiak a porából fájdalomcsillapító szert állítottak elő. A mai korban jelentősége már jóval kisebb, de ma is felhasználja az ékszer- , a parfüm- és gyógyszeripar is.
Név eredete
Az ásvány neve a német „bernstein” szóból ered, amit „égőkő”- nek fordíthatunk. Hő hatására könnyen meggyullad és egyre lágyabb lesz, így könnyen formázható, másrészt égésekor kellemes illat tapasztalható.
Az ásvány görög elnevezése elektron, ugyanis már az ókori görögök is észrevették, hogy dörzsölésre statikus árammal töltődik fel. Innen ered az elektromosság szó.
Előfordulása
A világban több helyen is megtalálható, ezek közül a legjelentősebb és legkeresetebb a közönséges vagy balti borostyán, mely a Balti-tenger mentén elterülő országokban (Lengyelország, Finnország, Litvánia) fordul elő. Színe sárga illetve sárgásbarna, de a benne felhalmozódott zárványoknak köszönhetően fekete, fehér és vörös árnyalatú részek is tarkítják. A másik legfontosabb lelőhelye Dominika és Indonézia, innen kerül kereskedelmi forgalomba a kék színű borostyán.
A borostyánnak tulajdonított pszichológiai, érzelmi gyógyhatás
Az indiánok régóta olyan napkőként tisztelik a borostyánt, melynek nyugtató hatása van az elmére, és fájdalomcsillapító ereje van a fizikai test számára. Az indiai szent emberek nagy darab borostyán amuletteket viselnek a nyakukba akasztva, hogy lelki egyensúlyukat ezzel is hirdessék a világ előtt. Segíthet kialakítani a stabilitást az életünkben, illetve harmóniát teremteni a negatív gondolatok csökkentésével.
Alkalmazása hatékonyan támogathatja a kreatív megnyilvánulást, a hatékony önkifejezést, a pozitív gondolkodásmódot. Energiái magabiztossággal tölthetnek el, javítva ezáltal kedélyállapotunkat, és hozzáállásunkat a mindennapi megoldandó problémáinkkal szemben. Egyes források szerint az élet sikerének forrását, az élet „halhatatlanságát” hordozza a benne felhalmozott zárványokban lévő, különböző elmúlt korok szerves maradványai kapcsán. Ha borostyán van nálunk, akkor életünk rögös útjait gyakrabban keresztezheti a siker és szerencse lehetősége.
